Tisztelt olvasók!

Itt az ideje egy újabb gyöngyszem bemutatására. A legutóbbi bejegyzés óta, sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a következő csoda, amit szeretnék mindenkivel megosztani, hiszen rengeteg olyan remekmű létezik a jazz műfajában, amit nem lehet kihagyni.

Most egy nagyon ritka génbetegsében szenvedő francia dzsesszzongoristára esett a választásom: Michel Pettruciani-ra.

 Michel Petrucciani, Steve Gadd, Antony Jackson

Petrucciani játékára számos zenész hatott, de talán a legnagyobb mértékben Duke Ellington és a klasszikus jazz világa, amelyet érzünk is dalaiban. Első zenekarát Pettruciani trio néven alapította 18 évesen. Haláláig(1999) több, mint 30 albummal ajándékozta meg a zenekedvelőket. Az általam kiválasztott September című dal, legyen az első lépés, hogy közelebb kerüljetek Michel Petrucciani fantasztikus játékához.

Petrucciani mellett egy másik igen közkedvelt session muszikust is hallhatunk, ő Steve Gadd, a dobok mögött. Gadd játékát először a 60-as években a Simon&Garfunkel formációjában hallhattuk(Paul Simon & Art Garfunkel). Azóta összetéveszthetetlen stílusát tökéletesre fejlesztette, s számos zenésszel játszott együtt.

A bőgőn Antony Jackson játszik, őróla keveset tudok. Annyi bizonyos, hogy remekül brummog a kicsit brazil-jazz ízvilágú muszikában.

Dánke..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.