Éljen az AFC! Nem elég, hogy Antifitnesztomitól a hideg ráz ha csak megpillantom, mert olyan fejszerkezettel van megáldva hogy ihaj. Hozzá képest a delfin aranyos állat, mert ilyen kis apró fogai vannak. De talán térjünk is rá a zenére...

 Reloaded ögélyn! Igen! Ismét! Megint külföldről lopunk! Köszönet Esspé! Frenetikusan jó az angol nyelvű "Take me Back" c. slágered. Kár hogy lopott az alap.

 Hát itt vagyok megint. Erre a fostengerre kellet ébrednem amit (hol máshol mint a magyar zenei élet szemetesládájában, a VIVAtv-ben láttam). Erre reppül ki a csipa (na nem a magát zenésznek nevező) a szememből vasránap reggel! Szép mondhatom...

Vége! Gém óver, nincs tovább, ennyi volt! Szerettünk volna utánanézni a dolgoknak, de a magyarnémet zenecsatorna weboldala egy rakás szar, így kimaradnak a konkrét linkek, de feloszlottak, valamint egy fantasztikus nyilatkozatában Erik a következőt mondta: "Én teljes mértékben előadóművésznek tartom magam, és a jövőben is blablablááá..." Hangsúlyozom, hogy a papucsállatkák is megértsék: ELŐADÓMŰVÉSZ!!A cikk tovább nincs, el vagyunk foglalva az életünkkel.

Everything You Do is a Balloon és a kölcsönös szimpátia

Üdv mindenki!

Felkavaró? Elgondolkodtató? Egszerűen gnomizált és groteszk? (lehet hogy nincs is ilyen szó, hogy gnomizált, de nekem tetszik...) Egyetemes? Vagy csak egyszerűen más?

Ezek a kérdések vetőttek fel bennem, amikor először meghallottam és megláttam a

 Boards of Canada Everything you do is a balloon

című számát, amit egy kedves ismerősömtől kaptam a tegnapi nap folyamán. Ezt mondta, amikor a linket át vonatoztatta a tecsöved angol metrócsatornán:

"úgy is ki fogsz borulni"

Nos ezzel belém is helyezett egy mély előitételet, vagy legalábbis egy irányvonalat, amin elindulhat a gondolatmenetem.

Tisztelt olvasók!

Itt az ideje egy újabb gyöngyszem bemutatására. A legutóbbi bejegyzés óta, sokat gondolkoztam, hogy mi legyen a következő csoda, amit szeretnék mindenkivel megosztani, hiszen rengeteg olyan remekmű létezik a jazz műfajában, amit nem lehet kihagyni.

Most egy nagyon ritka génbetegsében szenvedő francia dzsesszzongoristára esett a választásom: Michel Pettruciani-ra.

 Michel Petrucciani, Steve Gadd, Antony Jackson

Petrucciani játékára számos zenész hatott, de talán a legnagyobb mértékben Duke Ellington és a klasszikus jazz világa, amelyet érzünk is dalaiban. Első zenekarát Pettruciani trio néven alapította 18 évesen. Haláláig(1999) több, mint 30 albummal ajándékozta meg a zenekedvelőket. Az általam kiválasztott September című dal, legyen az első lépés, hogy közelebb kerüljetek Michel Petrucciani fantasztikus játékához.

 IHM - Balatoni ház, Fekve nyomok 

Tulajdonképp remekül jellemzi a dal szövege eme oldal létjogosultságát. Az IHM-es fiúk rájöttek anno, hogy a magyar könnyűzenei iparban  igencsak selejtes termékek estek le a gyártósorról. A klipp elmondja miről is szólt a '90-es évek magyar popzenészeinek élete. Fantasztikus kifejezések, nyelvi fordulatok. A minap hallotam meló közen ezt a zenét, de mit tagadjam, végig vigyorogtam. Nosztalgikus élmény. És az oldalunk tematikáját is remekül összefoglalja. Most hirtelen ennyi, majd még post, és kis oldal alakítgatás is lesz. Csokoládé mindenkinek!!

 Óglidzsí ilyenazzénnapóóm óójééjó 

Nem akartam, de megint...jött, és ugrott...egyszerűen belémszaladt...

Először is. Szép a klipp nyitóképe. Ahogy elnézem, valami szálló lehet a helyszín, vagy ez a Bigmoney teríti a drogot egész keleteurópának. Scratch jó, a szar alapot nagyon elviszi.  OMG! Bérelt verdák nagyon játsznak, erre kiszáll a kocsiból, ez a két beles állat. A harmadik jármű meg maga K.I.T.T., mert az kimarad, hogy ki hozta...talán Májkül Nájt  bent zabálja a hambit. Naggyon gizda, hogy formációban állnak be még a parkolóba is. A Hummerből meg kiszáll 40 fullos csaj, csak az a gáz hogy a gazdájuk bennükhagyta a rükvercet, mert mind farfekvéssel tolat ki a kocsiból. Nem kérdés...blokk mindet!

Namost - ahogy erőlködve elkezdi, az beszarás...vagy én szoktam hozzá, vagy elkezdtem értékelni. Nem tudom, de kurvajót röhögök rajta. 0:49-nél ajánlom kimerevíteni. Hát majd' összeszartam magam rajta. xdxdxd Dászípvágy eccsém! 0:54-nél meg az a járás! Hát John Cleese felvenné a Hülye járások minisztériumába minden további nélkül. De nem elemzem végig másodpercenként. /1:02...GIGABLOKK!!/

Egy klasszikust szeretnék bemutatni, s mivel ezen az oldalon az eredetiség-nem eredetiség a fő irányvonal amit taglalunk, ezért hallgassátok meg ezt a (köztudatban Bob Marley) számot.

Címe: I Shot the Sheriff

Eric Clapton, Steve Gadd(dob), néger vokálos babák...

Többet nem is kell mondanom, hogy melyik a feelingesebb szám. De nem akarom megsérteni a Raggie kedvelőket sem, hiszen tudjuk hogy Bob Marley legalább akkora ikon a maga műfajában, mint Eric Clapton a blues világában, Steve Gadd pedig a session zenészek, valamint a dobolás mesterien űzött magasiskolájában.

Döntsétek el melyik a jobb...

 Eric Clapton vs Bob Marley 

 Óglidzsímagyarokláányaa 

Hát igen...azzal kell kezdenem, hogy most fejeztem be a melót. Reggel 7-től 19:20...kb másfél-két órája 2pac csemegéket hallgatok juhtyúkon. Most, hogy végeztem a melóval gondoltam belekezdek az első postomba. És kezembeakadt...mit akadt! Ugrott! Ez a csemege romlott szar. Hol is kezdjem? Ez az a zene, amit egyszerűen nem lehet jól csinálni. Soha nem lesz olyan jó, mint az eredeti. Magyarok vagyunk, lássuk be...nem növünk fel gettókban, legalábbis nem olyanban. Itt nincs Brooklyn, 10 gyerekből nem lőnek agyon 7-et nagykorúvá válása előtt. Nem rohangálnak niggerek az utcákon kábítószert árulva, és low-rider sincs minden háztömb mögött, teli csikánóval. A skacok nem járnak ki a térre kosarazni ésatöbbi ésatöbbi...